14. fejezet + szülinap :D

Sziasztok! Megint csak bocsi hogy eltűntem de a héten szinte minden nap dogát írtunk :S
Viszont ma van a szülnaipom így gondoltam ha csak egy icipici fejit is de hozok valamit :)
Szóval itt van :D 
Nem lett egy mestermű nem is mond sokat de ennyire volt időm :)
Kicsit ugrottam az időben, egész pontosabban egy hetet. 


Na nem húzom az időt, jó olvasást! :)

14. fejezet

"A kíváncsiság egyike a legrosszabb emberi tulajdonságoknak"

Bella Swan:

A mellettem lévő szék még mindig üres volt, pedig bármelyik percben jöhet a tanár. Alice-t nem úgy ismertem meg, mint aki elkésik. Pedig jött iskolába. Láttam az ebédlőben, és a folyosón is összefutottunk. Betegnek sem tűnt, bár nála ezt kicsit nehezebb megállapítani, tekintve, hogy még nálam is fehérebb a bőre.

Lehet, hogy ő is úgy el fog tűnni, mint a testvére? Edward Cullent már egy hete nem láttam. Az óta a nap óta, amikor Alice hazahozott. Ami furcsa, hogy azóta ő is kerül. Vagyis hozzámszól, de nem keresi a társaságom. Én pedig nem akarom ráerőltetni magam.

A teremben a diákok zajongtak, aztán kinyílt az ajtó és a hangzavart mintha elvágták volna. A diákok egyesével felálltak, mintha a tanár jött volna be. Aztán mikor rájöttek, hogy csak padtársam az kezdődött minden elölről, de azért egy fokot visszavettek a hangerőből.

Alice nem törődött a többiekkel. Gyors, de kecses léptekkel mellém ült, odanyögött egy „hello-t” és elővette a könyvét. Nem úgy nézett ki, mint aki nagyon beszélgetni akarna.

- Szia – köszöntem vissza én is. Rám se hederített.

A tanárnak már öt perce bent kellene lennie. Ha valaki nem megy el szólni, hogy nincs tanár az egész osztályt megbüntetik.

- Láttad ma már Mr. Bannert? – próbáltam beszélgetést kezdeményezni.

- Nem. De szerintem hamarosan jön – felelte.

Vártam, hogy mondjon még valamit de semmi. Kinyitotta a könyvét és átolvasta az anyagot.

Fogalmam sem volt mit tehettem, amiért így megutált. Bár ennek az esélye nulla, még az is eszembejutott, hogy a testvére miatt haragszik rám. Hiszen aznap beszéltünk utoljára mikor Edward Cullen egyszer csak eltűnt. De ez nem lehet… Hiszen aznap délután vitt haza. A bátyja után. Ha haragudna hagyta volna hogy szétázzak.

- Valami rosszat tettem? – csúszott ki a számon.

Alice pillantásából azt vettem ki, hogy nem igazán érti mire gondolhatok.

- Csak mert… úgy érzem mintha kerülnél… - egészítettem ki magam.

A szeme kitágult, ahogy leesett neki.

- Ja, nem csak… mostanában kicsit sok a gondom. Ne haragudj ha elhanyagoltalak – nézett rám lágy, bocsánatkérő szemekkel.

- Nem haragszom csak… azt hittem én tettem valamit.

Nem felelt. Visszafordult a könyvéhez. Megfogta a halántékát mintha fájna a feje.

- Jól vagy?

- Persze… - Nem tűnt valami őszintének. A szeme alatti sötétebb karikák is az ellenkezője mellett szóltak.

- Lehet, hogy elkaptál valamit a bátyádtól – próbáltam társalogni, és ezzel részben nyomozni is. Kíváncsi voltam merre lehet Edward Cullen.

Ismét meglepettséget láttam az arcán.

- Ezt hogy érted?

Talán elő kéne vezetnem a mondandóimat. Nem pedig csak úgy kibökni, ami eszembe jut – jegyeztem meg magamnak.

- A bátyád sem jött a héten… Gondoltam beteg… És, te is betegnek látszol – magyarázkodtam közben úgy éreztem, porig alázom magam.

Alice a padot nézte. A szemöldöke megrándult, a szája szélét kis fintorra húzta.

- Edward nem beteg. – Tekintetével még mindig a padot tüntette ki. Vártam, hogy tovább mondja, de semmi. Ha nem beteg, akkor vajon miért lóg a suliból? Egyáltalán honnan veszem, hogy lóg? Lehet, hogy elutazott, vagy segít otthon… Na de egy egész hétig?!

- Talán elutazott? – találgattam. Kíváncsiságomnak nem tudtam parancsolni.

Alice tétovázott. Mintha nem tudná felejen-e vagy sem.

- Úgy is mondhatjuk – sóhajtotta. – De… ne haragudj, nem szeretnék erről beszélni.

- Persze, semmi gond! – hadartam gyorsan. Nem akartam, hogy megtudja, mennyire érdekelne ez a téma. De így talán pont elárultam magam.

- Tanár! – kiáltott fel valaki, aki most esett be az ajtón. Nyilván a többiek küldték felderítő útra. Mindenki felállt Mr. Banner pedig örült, hogy mindenki szép fegyelmezetten várja, még akkor is ha késett.