7. fejezet

 Sziasztok! 

Kicsit késett a friss és ahhoz képest rövid is lett, de nem nagyon értem rá. Ráadásul valószínűleg tele van helyesírási hibákkal mert újra lett telepítve a laptopom és egyszerű Word-be írtam ahol nincs helyesírás ellenőrzés. 

Egyszóval ez a fejezet maga a katasztrófa, de a végére egész tűrhető lett :) 

Jó olvasást :)

Komikat légyszi ^^

7. fejezet

A gondolat csökönyös, lehetetlen visszafogni, oda röppen, ahova akar.

Ez a mostani bioszóra különösen nehéz volt. Olyannyira koncentráltam, hogy még jegyzetelni is elfelejtettem. Márpedig az nekem fontos, hogy tudjak készülni.
Odakint az óráról ismerős arcokat kerestem, remélve, hogy kölcsönkapom a füzetüket. Egyedül Mike volt olyan, akit ismertem is és volt merszem hozzászólni.
- Hé Mike! - szólítottam le. - Ne haragudj de elkérhetném a bioszóra jegyzeteidet? Gyorsan lemásolom és már vissza is adom.
- Szívesen odaadnám ha lenne de... én nem nagyon szoktam jegyzetelni. - Hát ez remek! Senki mást nem ismerek bioszról! Most kitől kérjem el? Még mindig nem egészen értem és szükségem van valamire, hogy be tudjam magolni.
- Azért kösz - fintorogtam, majd kémlelni kezdtem a parkolót. 
És ekkor megláttam az egyetlen embert akivel a tanáron és Mike-on kívül valaha is beszéltem két szót bioszon. Ott állt a testvére mellett. Alice Cullen... Eszembejutott a tegnapi nap - akkor láttam őt először...


Két üres hely volt még az órán. A leghátsó padban egy enyhén szólva ápolatlan fiú mellett, vagy mellette. Nem volt nehéz eldöntenem hova üljek.
- Szia! Bocsi de leülhetek? - a hangom remegett. Zavarban voltam, hogy egy ilyen gyönyörű lány mellé ülhetek. Alacsony lánynak nézett ki (már amennyire meg tudtam állapítani így, hogy ült). A haja rövid, fekete mint az éj, és az égnek volt zselézve. Az arcát leginkább egy koboldéhoz hasonlíthattam volna. A szeme pedig csillogó arany színben pompázott.
Egy óvatos mosolyt intézett felém.
- Persze, nyugodtan. Egyébként Alice vagyok. - Kedves és barátságos lánynak tűnt. Elsőre szimpatikus lett számomra, ugyanakkor még mindig zavarban voltam. 
- Bella - nyögtem ki a nevem. Ahogy leültem megcsapta az orrom édes illata. Bármilyen parfümöt is használ, ennél finomabbat még életemben nem éreztem. Szinte kényeztette az orromat minden levegővétellel.
Erről eszembejutott még a régi sulimból egy sztori. Elhatároztam magamban, hogy többé nem leszek egyedül és ismerkedni fogok. Ezzel a lendülettel egy kellemes illatú lánytól akit nagyjából ismertem és reméltem, hogy ő is tudja ki vagyok megkérdeztem hogy milyen parfümöt használ. Aztán kicsit égő volt mikor kijelentette, hogy csak fürdik minden nap. Azóta mellőzöm ezt a kérdést ha lehet. Szerencsémre ő törte meg a csendet:
- Te még új vagy itt ugye?
 Zavartan bólogattam, amin elmosolyodott, én meg vörös lettem mint a rák. Vajon sikerül kinyögnöm legalább egy épkézláb mondatot? Vagy legalább egy szót?
- És... sikerült már beilleszkedned?
- Még, nem igazán. Ez az első napom, de egyébként sem barátkozom könnyedén, szóval lehet, hogy ez így is marad - elmosolyodtam saját szánalmamon. Magam is meglepődtem, hogy milyen őszintén elmondtam azt amit jobb lett volna magamban tartanom, de a szavak csak úgy jöttek maguktól.
- Majd csak menni fog. Kedves lánynak tűnsz - villantotta meg csillogó fehér fogsorát.

A mai nap - mivel kicsit késtem - nem sokat tudtunk beszélni, csupán egy "sziára" futotta és már kezdődött is az óra. Ezért is nem mertem odamenni. De szükségem van a jegyzetekre...
Gyerünk Bella bátorság! Azt mondta kedves vagy... akkor csak bír egy kicsit - győzködtem magam.

{Alice Cullen} 

- És egyáltalán semmit sem hallottál? - vontam össze a szemöldököm.
Edward épp a tegnap történteket mesélni. Otthon nem tudtunk beszélni, mivel az este vadászni voltam, de úgy tűnik lemaradtam valamiről. Azt mondja Alison Swannak nem hallja a gondolatait. Ez nekem kicsit furcsa, mivel az én képességem tökéletesen működik rajta. Mindjárt kiér Roxy Baker-rel a suliból, és elmennek a kocsijához, mert Alison az egyetlen tollát benne hagyta.
Edward a kijárat felé nézett és csakugyan megjelent a két lány. Edward erősen koncentrált, próbált belelátni a fejébe.
Az enyémbe pedig ezalatt megjelent egy újabb látomás. Bella azt fontolgatja, hogy idejön és elkéri a biosz jegyzeteimet. Majd egy újabb, miszerint inkább lehajtott fejjel visszakullog a suli épületébe. Ezek a döntések tíz másodpercenként váltakoztak.
- Még mindig semmi - Edward hangja csalódott volt, de vegyült benne kíváncsiság és egy csepp düh is. - Viszont a múltkor... egyetlen szót hallottam. Nem voltam biztos benne, hogy az ő volt de ahogy meghallottam a beszédhangját rájöttem, hogy csakis ő lehetett.
Ez kezdett egyre bonyolultabb lenni. Most akkor hallja vagy nem? Egyetlen szót? És a többi?
- Erre én is kíváncsi lennék - felet gondolataimra.
A fejemben újra Bella jelent meg. Erőt vett magán és már el is indult felém.
Neki hallod a gondolatait? - kérdeztem gondolatban.
- Nem tudom, még nem hallottam beszélni - suttogta, mert Bella közben egyre közelebb ért.  Ja, és vigyázz kicsit erős illata van - figyelmeztettem.
Pár méterre tőlünk még nagyot sóhajtott, s mikor kifújta egy "gyerünk"-öt lehetett kihallani. Hogy ne legyen feltűnő, hogy tudom mit tervez nem fordultam felé se én se Edward. Továbbra is egymást néztük és csak akkor fordultunk felé mikor megszólalt.

{Edward Cullen}

- Sziasztok - köszönt mikor ideért.
- Szia Bella - mosolygott rá Alice. - Bella ő itt Edward, Edward ő pedig Bella - mutatott be minket egymásnak.
Szia - köszönt és próbált egy barátságos mosolyt magára erőltetni.
Hirtelen egy kis szellő fújta felém a levegőt magával hozva az illatát. Ebben a pillanatban értettem meg mit értett Alice azalatt, hogy "erős illat". Amint megéreztem egy pillanat alatt ellepte az orrom. A torkom lángolni kezdett, a számban pedig már termelődött a méreg készen arra, hogy bármikor rávethessem magam és biztos vagyok benne, hogy a szemem legalább egy árnyalatot feketedett. Teljesen ledermedtem és nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy egy helyben tudjak állni, rezzenéstelen arccal. Az agyam már teljesen ellepte ez az édes, mámorító illat. A bennem lévő szörnyeteg tombolt, és bárhogy próbáltam, nem tudtam visszafogni. De miért is kellene visszafogni? Hisz nincsenek olyan sokan kint, Alice seperc alatt elintézné, míg én vele foglalkozok. Csak egy gyors mozdulat lenne. Rátapasztani ajkam a nyakában oly hevesen lüktető érre, és csak élvezni ahogyan édes vére csillapítja torkomban a tüzet. Egy kis hang még próbált visszafogni de hiába, a szörnyeteg eluralkodott felette. Egyetlen mozdulat és vége mindennek... Itt áll előttem, egy másodpercig se tartana... Vagy csak felkapni és elsuhanni vele az erdőbe. Az emberek észre se vennék. És ott csak ő és én lennénk. Ki tudnám élvezni vérének minden egyes édes finom meleg cseppjét...

Ui. Még nem biztos hogy ez fog történni csak tetszett ez a gif és illik ide :P