3. fejezet

Sziasztok! 


Igazából a barátnőm szerint most dühösnek kellene lennem mert a legutóbbi fejezethez csak 4 kommentet kaptam. De hiszitek vagy sem én ennek is nagyon-nagyon örültem :) Soha nem hittem volna hogy az én írásaim valaha is érdekelni fognak 4 embert! És 31 rendszeres olvasó és ugyanennyi tetszik pipa...! Ilyet még álmomban sem képzeltem! Ez nem azt jelenti hogy nem örülnék egy kicsivel több véleménynek tekintve hogy az elsőhöz 9 érkezett, de nem fogok ezért nyavalyogni. Én 1 kommentnek is nagyon örülök, többnek pedig még jobban :) 
Szóval kérlek írjatok, hagy örüljek mire hazaérek, ugyanis a héten nem leszek gépközelbe :/


ui.: Ez a fejezet nem a büszkeségem, de a vége egész jó. (túl kell lenni a formaságokon mielőtt belevágunk a közepébe)  


uui.: Tettem ki egy szavazást és mivel még nem jött rá csak 3 válasz nem teszek képeket a fejibe, csak egyet linkeléssel. Ha tetszik akkor lesz még több is, ha nem akkor nem lesz, de lécci írjátok le vagy szavazzatok. 


Nem húzom tovább az időt! Jó olvasást! :)

3. fejezet

"Eljő a reggel és az élet megy tovább"

Az éjszaka iszonyatos volt! Gondolhattam volna, hogy Alisonnal mi nem férünk meg egy ágyban. Hol a takarón vitatkoztunk – pedig mindkettőnknek volt sajátja – hol azon, hogy ki mennyire lóg át a másik térfelére. Már az is megfordult a fejemben, hogy a kanapén alszom. Kb. éjfélig vitatkoztunk, aztán végre sikerült elaludnom.

Az ébresztőórán csörgésére keltem, amelyet fél hétre állítottam be. Gondoltam első nap illik kicsit korábban beérni. 

- Kapcsold ki! – morgott Alison és a fejére húzta a takarót.

- Kelni kell, ma már suli van – emlékeztettem.

- Nem akarok suliba menni.

- Kár hogy senki sem kérdezett.

A kevés alvás miatt kissé kómásan kimásztam az ágyból, egyenesen a fürdőbe. Felvettem a köntösöm a pizsamámra, és lementem reggelizni.

Apa még otthon volt. A konyhában ült előtte egy csésze kávéval.

- Jó reggelt – köszöntem.

- Szia Bells, jól aludtál?

- Már amennyire lehet Alison mellett – fintorogtam. Kivettem a szekrényből egy tálat meg a müzlimet és elkészítettem a reggelim, majd leültem vele szembe. – Tegnap este te is elég későn jöttél haza – jegyeztem meg.

- Le kellett még mennem La Push-ba.

- Miért is? – érdeklődtem, és bekaptam egy falatot a reggelimből.

- Tudod, van ott egy barátom, nem tudom emlékszel-e még rá. Billy Black. Régebben sokat volt itt.

Törtem a fejem, de nem nagyon rémlett. Nem sok mindenre – mindenkire – emlékszem ebből a városból.

- A lényeg az, hogy gondoltam nem szeretnétek, ha minden nap egy rendőrautóval kellene titeket furikázni, így szereztem egy kocsit.

Ennek örültem is, de gyanakodóvá tett. Egy kocsi? Honnan lenne pénzünk egy autóra, ha ágyra sincs? Hacsak nem…?

- Hány éves? – kérdeztem félve. Akarom én ezt tudni?

- Billy sokat bütykölte, és a fia Jacob is. Délutánra jobb lesz, mint újkorában – tért ki a válasz elől.

- És milyen márkájú? – faggattam tovább az utolsó falatot lenyelve.

- Öhm… egy furgon – vakarta meg a nyakát. A falat megakadta torkomon és köhögésrohamban törtem ki.

- Bella jól vagy? – aggodalmaskodott. Bólintottam, de még mindig alig kaptam levegőt. – Nem olyan vészes – próbált nyugtatni.

Még hogy nem vészes! Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy talán nem is lenne olyan rossz a rendőrautóval… de aztán rájöttem, hogy annak a tetején piros-kék villogó, szirénázó lámpa van, amit ha meglát valaki, egyből lelassít vagy félreáll. Bármilyen is az a furgon biztosan jobb, mint a járőrkocsi.

De azt mondta délutánra? Szóval ma marad a gyaloglás… Remek. Főleg, hogy ha jól hallom az eső is rákezdett.

Tényleg! Tegnap, míg takarítottam egész nap hiányérzetem volt, de ha fegyvert fognak a fejemhez sem jöttem volna rá, hogy mitől. Valami nem stimmelt, és most végre megvan! Az eső… Itt szinte mindennapos a zivatar, ezért is hiányoltam.

Felálltam az asztaltól, elmostam a tányéromat, s mivel láttam, hogy Charlie csészéje is kifogyott azt is elvettem előle. 

- Egyébként gyönyörű lett a ház – dicsért. – Remek munkát végeztetek.

- Úgyérted végeztem – javítottam ki. Nem szép dolog árulkodni, de az sem jobb, ha Alison aratja le a dicsőséget helyettem, holott ő meg sem mozdult.

- Gondolhattam volna – jelent meg egy kis mosoly az arcán.

- De még nem végeztem. Azokat a dobozokat még le kellene vinnem a pincébe – mutattam rájuk.

- Hagyd csak, majd én megcsinálom – ajánlotta. – Úgyis csak holnap kezdek az őrsön.

- Rendben, köszi. Én most felmegyek és megpróbálom kirángatni Alisont az ágyból – indultam meg a lépcső felé, azonban pár lépcsőfok után hátrafordultam és hozzátettem – Ha nem jönnénk le fél órán belül nézd meg az ablakokat, és hívd a zsarukat, vagy vedd fel a jelvényed.

- Ne veszekedjetek – kérte, egy kis mosollyal a bajsza alatt.

A szobába érve Alison ágyában csak egy púpot láttam. Gondolom, alatta van.  
Legszívesebben én is visszamásztam volna az ágyamba, mivel sokkal fáradtabb voltam, mint ő. Az egész házat kiportalanítani és minden dobozt kipakolni nem volt könnyű meló. Ráadásul mikor végre beestem az ágyba hulla fáradtan még veszekedni is… Ez az éjszaka egyike volt a legrosszabbaknak.

És most még a suli is. Mi van, ha nem sikerül beilleszkednem? Ha nem lesz egy barátom se? Vagy ha Alisonnak lesz és így már ő sem marad meg nekem. Ha teljesen egyedül maradok? Alapból nem ismerkedek valami könnyen, és ha egy nagyvárosi iskolában ahova több száz gyerek jár nem találtam a helyem, akkor mennyi esélyem lehet itt?

- Alison! – szóltam rá, de meg sem mozdult. – Alison! – ismételtem hangosabban.

- Kuss már! – mordult fel.

- Kelj fel! Még el is kell ágyaznom – bökdöstem meg az oldalát.

- Apa azt mondta ne parancsolgass nekem. – Ásított majd átfordult a másik oldalára, menekülve az ujjaim elől.

- Nem mondta – ellenkeztettem.

- Bizonyítsd!

Megforgattam a szemem.

- Kapsz még tíz percet! Aztán kirántalak az ágyból! – fenyegettem.

Gyorsan besiettem a fürdőbe, fogmosás mosakodás és egy gyors zuhany, s már rohantam is ellenőrizni, hogy felkelt-e. Szívem mélyén reméltem, hogy még ágyban találom, és lesz okom piszkálni. Elvégre ki nem szereti szivatni a kishúgát?

Sajnálatomra mire kiértem Alison már nem volt a szobában, de az ágyat sem rakta volna rendbe.

                                                              

                                                                  ***

Az első órám közös volt Alisonnal. Ezt az órát mindketten egyformán utáltuk: matematika. Alison jól kezdett, már az első nap otthon hagyta a könyvét, ezzel le is írta magát a tanár szemében. Ráadásul késtünk is pár percet, mivel nem tudott időben elkészülni. De legalább senki sem látta, hogy rendőrautóval jövünk.

Unottan kibámultam az ablakon, mivel ezt az anyagot már tanultam a régi iskolámban. Forks teljesen olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Zöld, nedves, hideg és esős. Mikor elindultunk, épphogy csak csepergett, most meg úgy szakad, mintha dézsából öntenék, nehezen átlátható függönyt alkotva. Azzal foglalatam el magam, hogy néztem, ahogyan az esőcseppek lecsordultak az ablakon, és időként egyesülnek egymással. Ez olyannyira lefoglalt, hogy az óra végét jelző csengőtől majd kiugrottam a székből.

- Ah, végre! – nyögött fel mellettem húgom. – Na, én megyek ööö – kezébe vette az órarendjét és kikereste a következő óráját. – Földrajzra.  

Alison szemszöge:

A következő órám földrajz. És gőzöm sincs róla hol a föci terem. A papíron az van, hogy 2-es terem. Belehaltak volna, ha leírják hol a 2–es terem?

- Hé gyerek! – szólítottam le az egyik fiút.

- Én? – mutatott magára.

Nem majd a tanárnő! Mégis ki lenne?

- Hol van a 2-es terem? – tértem a lényegre.

- Az iskola másik végében. Gyorsabb, ha átmész a parkolón – mutatott ki az ablakon, a szakadó esőbe.

Váó remek ötlet! Ki az esőbe esernyő nélkül, csakhogy két perccel rövidebb legyen az utam. Nem hiszem, hogy jóban leszek ezzel a sráccal.

- Oké, kösz – léptem le.

Egy kis keresgélés (a szünet fele alatt) sikerült odatalálnom. Már azt hittem elkéstem, ugyanis az egész terem tele volt már.

Jesszus ezek mind ilyen stréberek? Még a tanár sincs bent és ők már magolnak?

Két szabad hely volt. Egy fogszabályzós, zsíros hajú lány mellett, és egy fiú mellett, akinek csak a haját és az izmos hátát láttam hátulról. Nem kellet sokat gondolkodnom azon, hogy hova üljek.

- Leülhetek? – kérdeztem.

Amikor a srác felém nézett egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ennyire gyönyörű arcot még életemben nem láttam! És volt valami fura a szemében, azon kívül, hogy sárga volt! Vagy nem is sárga, inkább arany, vagy mint a topáz. Eszméletlen volt és le sem tudtam venni róla s szemem pár másodpercig, de aztán a kíváncsiság továbbvitte a tekintetem le a testén, ami olyan volt, mint aki egy konditerembe lakik. Életemben nem láttam még nála szebb fiút!

De ahogy visszatértem az arcára láttam, hogy megrándul, és az ökle is szorosabbra zárult.

- Persze. – A hangja sima volt, mint a bársony bár kicsit olyan, mint aki nem vesz levegőt és úgy próbál beszélni…